Wilde Blog

A világ második legnagyobb kerékpáros körversenye, egy igazi klasszikus, ez a Giro d’Italia. Az idei a 94. a verseny történetében, de egy nagyon tragikus esemény árnyéka vetül rá az idei kiírásra. 23 csapat és 229 versenyző részvételével 2011. május 7-én útjára is indult a karaván, hogy aztán a 21. szakasz végén több mint három hét elteltével megérkezzen majd Milanóba. A korábbi győztesek közül csak négyen voltak itt, a kétszeres győztes címvédő Ivan Basso is hiányzik például. Sokan már a Tour de France-ra készülnek, de azért így is egy remek mezőny jött össze idén is, élükön az elmúlt évek legjobb kerékpárosával, Alberto Contadorral.

Az első szakasz egy szokásos csapat időfutam volt, amit az ex-Columbia, az ismét Highroad néven futó csapat tudott behúzni. A mindössze 19.3 km-es, Reggia di Venaria Reale-t, Torinóval összekötő szakaszon Alberto Contador új csapata a Saxo Bank mindössze a 8. helyen tudott csak végezni és egy tetemesnek annyira nem mondható, de ledolgozásra váró fél perces hátrányt is összeszedett.

A második, de emellett az első klasszikus „mezőny” szakaszt Alba és Parma között rendezték meg. Egy teljesen sík szakasz volt ez, a sprinterek és a nagy szökések színpada. A nap szökevénye a német Sebastian Lang volt, aki több mint 200 km-t töltött elől szökésben és ennek meg is lett az eredménye, mivel szépen gyűjtögette a pontokat és a szakasz után meg is szerezte a zöld trikót. A szakaszt egy mezőnyhajrá után az olasz Alessandro Petacchi nyert, az utóbbi évek legeredményesebb sprintere Mark Cavendish ellen, aki nehezményezte a nagy öreg Petacchi egy két mozdulatát, de panaszai süket fülekre találtak a bírák előtt.

A 3. Reggio Emiliát Rapallóval összekötő szakaszt Angel Vicioso Arcos nyerte, David Millar pedig átvette Cavendishtől a maglia rosa-t, az összetettben élen álló versenyzőnek járó rózsaszínű trikót, de a nap és a szakasz egyáltalán nem emiatt marad örökké emlékezetes.
A verseny közben ugyanis életét vesztette Wouter Weylandt, a Leopard Trek csapat belga kerékpárosa. A szakasz közbeni lejtmenetben Weylandt a szalagkorlát mellett haladt az úton, amit jobb oldalról pedig egy sziklafal szegélyezett. A szalagkorlátot azonban egy idő után felváltotta egy kis beton perem az út bal oldalán. Ez pedig egy kicsit jobban kiállt, és ennek a peremének ütközött neki Weylandt pedálja, ami megdobta a bringást, neki egyenesen a másik oldalon található sziklafalnak. A sok különböző híresztelés ellenére a belga versenyző az ütközés következtében azonnal elhunyt. Próbálkoztak még adrenalin injekcióval a szívébe, illetve különböző újraélesztési technikákkal, de mind hiába, Weylandt akkor már halott volt. A mentő helikopter sem tudott időben leszállni, tehát sok minden nem klappolt itt, de ez egy szörnyű véletlen baleset volt. A kerékpáros sem tehetett róla, hogy nem tudta elég gyorsan lereagálni a helyzetet, a szervezők sem hozhatók ki bűnösként. Ugyanis nem volt ez annyira veszélyes szakasz és egyébként is országúti versenyen vagyunk, ezt nem lehet 100%-ra biztosítani.
A halál soha nem jön jókor, de érdemes megjegyezni, hogy Weylandt felesége éppen a gyereküket várta, tehát a fájdalom még nagyobb volt. Gyászolt a család, gyászolt az egész kerékpársport. Hogy hogyan történhetett meg ez? Hogy miért pont ő? Ezekre a kérdésekre nehéz felelni…

Már az is kérdéses volt ezután, hogy egyáltalában folytatódik e majd a verseny. Végül a szervezők éppen a kerékpárosok miatt döntöttek a folytatás mellett, mivel a mezőny együtt, közösen a nyeregbe ülve akart megemlékezni társáról. A negyedik szakaszt maguk a versenyzők úgy szervezték meg, hogy nem volt egyetlen szökés, egyetlen akció sem. Végig együtt jött a mezőny, így tisztelegve Wouter Weylandt emléke előtt. A szakasz végén a mezőny előre engedte a Leopard Trek csapatát, akik összekapaszkodva gurultak át a célvonalon. Aki figyelte a közvetítést olyan volt, mintha egy temetésen lett volna. Teljes volt a gyász, rengetegen nyilatkoztak az esettel kapcsolatban a régi nagyok közül. A korábbi világ- és olimpiai bajnok Paolo Bettini könnyei nagyon jól példázták a közhangulatot. De ahogy a Sky csapat vezetője, Sean Yates mondta: „A Giro megy tovább…”

Az ötödik, Piombinót Orvietóval összekötő, 201 km-es szakaszon a Leopard Trek csapata már nem vett részt, Weylandt nevénél pedig korábbi csapattársa, Paolo Bettini írta alá a rajtlistát, aki néhány kedves szóval (Sempre con noi – Mindig velünk) emlékezett meg a belga kerekesről. Itt már szép számmal akadtak emelkedők is, és a versenyzők dolgát a fehér kavicsos utak is megnehezítették, amik a régi Girók hangulatát idézték, de emellett rengeteg defektet is okoztak. A szakasz nagy szökevénye a BMC-s Martin Kohler volt, akit tíz kilométerrel a cél előtt tudott beérni két üldözője Gadret és Weening. Majd végül a Rabobank versenyzője, Pieter Weening nyerte meg a szakaszt. A versenyben élen álló David Millarnak nem volt egy könnyű napja, bukott is az angol és a szakasz végén külön idővel jött be a mezőny után, aminek az lett az eredménye, hogy el is veszítette a rózsaszínű trikót.

Orvietóból indultak a hatodik szakaszon és végül 216 km megtétele után Fiuggi Terme-be érkeztek meg. Az 5. szakasz után a maglia rosa-t átvevő Weening meg is tarthatta, rózsaszínű szerelését, mivel a megtizedelt főmezőny a szakasz végére csak összerázódott és az etap sprint befutóval ért véget. A szakaszt Francisco Ventoso nyerte a Movistar csapatból, miután megelőzte a célvonal előtt leolvadó Alessandro Petacchit. A kisebb hegyekkel tarkított szakasz után végül Weening meg tudta tartani előnyét az összetettben.

A hetedik szakaszon láthattuk aztán az idei verseny első igazi hegyi szakaszát, ami hegyi befutóval is zárult. Maddaloni és Montevergine di Mercogliano közötti 110 kilométeres távot kellett a versenyzőknek megtennie, ahol az utolsó emelkedőn felmentek 1260 méterre is. A szakaszt a belga Bart De Clercq nyerte meg Scarponi és Kreuziger előtt. De ott volt még az élbolyban a 2000-es győztes Stefano Garzelli, valamint az egyik idei esélyes Vincenzo Nibali is. Alberto Contador csak a 9. helyen érkezett be. A szakasz után nem történtek olyan nagy változások az összetettben. Weening megtartotta vezető helyét, Scarponi viszont feljött az 5.-re, Nibali azonban két pozíciót visszacsúszva a hetedik helyen találta magát, Contador maradt a kilencedik.

Május 14-én, szombaton Sapriból Tropeába mentek a kerekesek. A nyocadik szakasz 214 kilométert ölelt fel. Egy rég nem látott sík szakaszt kaptunk a tegnap napon, ahol ismét a szökések domináltak. Mezőnyhajrá azonban nem sikeredett ki az ügyből, mivel jó másfél kilométerrel a cél előtt a Farnese Vini olasz kerékpárosa, Oscar Gatto megindult és az őt üldöző mezőny akárhogy is igyekezett nem tudta utolérni. Volt azonban még egy meglepetés ezen a szakaszon. A vége előtt nem csak Gatto, hanem Alberto Contador is megindult, aki ugyan szakaszt nem tudott nyerni, de másodiknak beérkezett és +5 másodpercet szerzett a mezőnnyel szemben, így tudta egy kicsit faragni a hátrányát az összetettben és feljött az 5. helyre, megelőzve Scarponit. Az élen továbbra is a holland Weening állt.

Az első pihenőnapot megelőző utolsó szakaszt a kilencediket Messina és az Etna között bonyolították le. A versenyzők végül felmentek az Etnára, pedig még a hét elején kérdéses volt, hogy lesz-e itt egyáltalán szakasz, mivel az Etna nemrég kitört! Ismét egy hegyi szakaszt kaptunk, hegyi befutóval, hegyi levegővel:) és két szépnek mondható emelkedővel. Alberto Contador ezen a szakaszon azonban már robbantott és megszerezte idei első szakaszgyőzelmét a Girón. A spanyol kimutatta a foga fehérjét ezen az emelkedőn és bebizonyította, hogy miért hívják őt az utóbbi időben a hegyek királyának. Contador majdnem egy percet adott az összetettben is esélyes vetélytársainak, Nibalinak és Kreuzigernek. A végén Nibali hiába próbált feljebb kapcsolni, Contador erősebb volt nála és így a spanyol be is húzta ezt a szakaszt. Szakasz győzelmével a 2008-as győztes Contador ezzel átvette a vezetést és a maglia rosa-t, Nibali pedig feljött a 4. helyre. A következő nap május 16-án pihenőnap lesz a Girón. A verseny majd jövő hét kedden folytatódik egy sík szakasszal.