Wilde Blog

Véget ért a 98. Tour de France! Az idei verseny a bukások és a rekordok versenye volt. Bradley Wiggins, Chris Horner, vagy Alexander Vinokourov már az első héten kénytelen volt feladni a versenyt. Alberto Contador napjaink legeredményesebb kerékpárosa, a háromszoros Tour győztes, címvédő nem tudta átmenteni a versenyre a Giro d’Italián mutatott formáját, s végül „csak” az ötödik helyen végzett (2005 után másodjára fordult elő, hogy Contador nem álhatott dobogóra). Mark Cavendish végig tudott menni a versenyen, s pályafutása során már 20 szakaszgyőzelemnél tart a Tour-on. A legemlékezetesebb performance azonban Cadel Evans-é volt. Az ausztrál ugyanis mind a három hét alatt összeszedetten versenyzett és élete egyik legerősebb időfutama után első ausztrálként megnyerte a versenyt…

Ne szaladjunk még ennyire előre, menjünk vissza egészen a 16. szakaszig, amit a második pihenőnap után rendeztek meg, július 19-én. A Saint-Paul-Trois-Chateaux-ból Gap-be tartó etap végén volt egy második kategóriás emelkedő, így az etapot a dombos szakaszok közé sorolták. A befutóhoz pedig egy több mint 10 kilométeres lejtmenet vezetett. Többen is el tudtak szakadni a főmezőnytől, s a befutónál, amolyan norvég házi-versenyként Edvald Boasson Hagen és Thor Hushovd küzdött egymással a szakaszgyőzelemért. Hushovd nyerte a hajrát és ezzel egyben a szakaszt is, a világbajnok sprinter második szakaszgyőzelmét jegyezhette már az idei Tour-on. Az esélyesek közötti versenyben Cadel Evans teljesített a legjobban, de Alberto Contador is nagyot ment, több mint egy percet vert Andy Shleckre! Az összetettben az élen érdemi változás nem történt.

A Gap-ből Pinerolóba érkező 17. szakaszt már az igazi hegyi etapok között emlegethetjük, bár a Galaibier és az L’Alpe d’Huez mellett, ez csak olyan vihar előtti csend volt. Az utolsó emelkedőn elől lévő szökevénycsoportból Edvald Boasson Hagen (!) tudott megszökni, s előnyét egészen a végéig meg tudta tartani Bauke Mollema előtt. Hushovd után Hagen is megszerezte második szakaszgyőzelmét az idei kiírásban. Az utolsó hegyről levezető downhill-ben Alberto Contador és honfitársa Samuel Sanchez megpróbált ellépni az esélyesek csoportjától. A lejtmenetekben parádézó Sanchez vezetésével jó 20 másodperces előnyre szert is tudtak tenni, azt azonban a befutóig vezető kilométereken elveszítették Cadel Evansék csoportjával szemben. Így minden nagy név azonos idővel jött, leszámítva a sárga trikós Thomas Voecklert, akinek a lejtmenetben voltak gondjai és így külön idővel jött, de meg tudta tartani a sárga trikót!

A 18. szakasz az idei verseny egyik legkeményebb erőpróbáját állította a versenyzők elé. A közel 200 km-es hegyi befutóval színesített szakaszon többek között a Col du Galaibiert is meg kellett másznia a versenyzőknek. Ráadásul idén rekordot jelentő magasságig mentek fel a bringások, egészen a Galaibier tetejéig, ami 2645 métert jelent! A cél előtt majd 60 kilométerrel Andy Shleck egyszer csak gondolt egyet és megindult. Várható volt, hogy majd a többiek felveszik a támadást, a Shleck testvérek pedig a szokásos fárasztásos módszerükkel akarják megbontani az élbolyt. Azonban nem ment senki Shleck után! Elengedték a luxemburgi fiút, aki olyannyira el is tudott lépni az élen haladóktól, hogy végül mikor hátul észbe kaptak már nem tudták utolérni. Andy sorban szépen utolért mindenkit és végül egyedül megmászva meg is nyerte a szakaszt, úgy hogy előnye közben volt, hogy már az 5 perchez közelített. A hajrára azonban elfáradt és „csak” két perc körüli előnnyel tudott bejönni a második helyen érkező Frank Shleck elé. Evans jött a harmadik helyen, Contador viszont csak 15.-ként érkezett majd 4 perc hátránnyal Andy Shleckkel szemben. Az utóbbi évek és a verseny egyik legkiválóbb szakasza volt ez az etap. Andy támadása nagyon megkavarta az állóvizet, az utolsó kilométereken Evans azonban nagyon nagyot dolgozott, Voeckler is neki köszönhetően tartotta meg a sárga trikóját…

A király etapra viszont még csak ezek után került sor. Az idei verseny utolsó, egyben legkeményebb hegyi szakaszát a 19. jelentette. Contador már a Telegraph hegy lábánál támadott, Andy Shleck ezt rögtön le is reagálta, így kéz a kézben léptek el ketten a mezőnytől. Cadel Evansnek technikai problémái is adódtak (kerékpárt kellett cserélnie), így először nem tudta felvenni igazán a tempót. A sárga trikós, összetettben vezető Thomas Voeckler a második emelkedőn leszakadt az élcsoportról, ami kissé érthetetlen volt, hogy a csapatából senki nem maradt ott neki segíteni. Amikor meg már megjöttek a Europcar-osok, akkor már késő volt… A hegyek királya – az Alpe d’Huez tetejéhez közeledve egyszer csak Alberto Contador ritmust váltott, s régi önmagát idézve hagyott ott mindenkit. Pierre Roland (Voeckler csapattársa) azonban tartotta vele a lépést és utolérték Samuel Sanchezt, aki e szakasz után átvette a hegyi összetett vezetését. A végén Roland egyel magasabb sebességi fokozatba tudott kapcsolni és elszakadt a spanyol párostól megnyerve ezzel az Alpe d’Huezt franciaként! Roland szakaszgyőzelmével átvette a fehér trikót, Voeckler azonban elveszítette a sárgát mivel több, mint két perc hátránnyal jött be Andy Shleck mögött…

A 20. szakasz a Grenoble-i hosszú, egyéni időfutam volt. A lényegi kérdések már csak itt dőlhettek el, ugyanis Cadel Evansnek a hosszú időfutam az egyik kedvence. Az ausztrál annak rendje és módja szerint mindent megtett a győzelemért és élete talán legnagyobb formájában, a legerősebb időfutamát produkálta. Második lett a győztes időt futó Tony Martin mögött hét másodperces hátránnyal. Contador a harmadik helyen érkezett, míg az időfutamokban még fejlődő Andy csak a 17. időre volt képes, két és fél perces hátránnyal! Cadel Evans taktikája ezzel bevált, ugyanis a hegyeken mindig közel tudott maradni a riválisaihoz, az időfutamban pedig megnyerte a versenyt. Andy Shleck mindössze egy napig viselhette a sárga trikót, mivel az a 20. szakasz után át is kellett adnia Cadel Evansnek…

A záró etapon mindössze 95 kilométert tettek meg síkon, a szokásos koreográfia szerint. Az összetett győztes - Cadel Evans csapata a BMC vezette fel a mezőnyt Párizsba. A szokásos látványosságok és Párizs belvárosának tömegei előtt megkezdődött a verseny a 21. szakaszon. Volt néhány kisebb szökés, amit azonban a mezőny kontrollálni tudott, bár az utolsó próbálkozókat igen későn érték utol és Philippe Gilbert elmondása szerint volt is egy kis pánik a mezőnyben. Így tehát a Champs-Élysées-n ismét mezőnyhajrával zárult a Tour. Mark Cavendishenek remekül vezették fel a hajrát, s ha nem is olyan demoralizáló módon, mint tavaly, a brit fiú ismét nagy magabiztossággal győzött! Cavendish maradéktalanul elégedett lehet a versennyel, ugyanis végig ment a Touron, övé lett a zöld trikó és ez már a 20. szakaszgyőzelme volt a Tour de France-okon.
Igazából azonban Cadel Evans volt az igazi győztes, aki élete első Tour győzelmét aratta ezzel, egyben az első ausztrál lett, aki megnyerte a legrangosabb kerékpáros körversenyt, mindemellett a második világháború óta a legidősebb győztes is ő a maga 34 évével! Számos rekordot könyvelhetett el tehát Cadel, akit sokan az örök másodiknak tartottak, miután 2007-ben és 2008-ban is második lett és a 2008-as verseny igazából az ő kezében volt, így nagyon csalódott lehetett, hogy akkor kikapott Sastrétől. Most azonban a csúcsra jutott, így megkoronázva karrierjét! Végig nagyon szimpatikusan, magabiztosan és okosan versenyzett, mindenre figyelt, rá is figyeltek a csapattársai és egy egészen elképesztő időfutamot ment… egy szóval – megérdemelte!
Ejtsünk azért néhány szót Andy Shleckről is, aki 2009 és 2010 után megint „csak” második lett, de fiatal még, úgyhogy ha az időfutamokon tud javulni egy kicsit akkor szerintem, fogjuk még őt a dobogó legfelső fokán látni. Harmadikként pedig Andy bátyját Frank Shlecket köszönthettük a dobogó harmadik fokán, aki szintén nagyot ment. A legjobb sprinter Mark Cavendish lett, szintén megérdemelten, míg a hegyi összetettet Samuel Sanchez nyerte! Francia is volt a díjazottak között, Pierre Roland lett a fehér trikós, azaz a legjobb fiatal versenyző. A két különdíjat pedig Thomas Voeckler és Philippe Gilbert kapta…

Összességében nagyon jó versenyt láttunk, ami így a végére már nem csak a bukásokról marad emlékezetes!!!