Wilde Blog

Az idei volt 110. kiírás a Roland Garros, a francia nyílt teniszbajnokság történetében. A világelső spanyol Rafael Nadal beállítva Björn Borg rekordját, hatodik elsőségét aratta a French Open-en. A mallorcai teniszező játéka a torna folyamán meccsről-meccsre alakult és fejlődött egyre jobbá, a döntőben pedig ellenállhatatlanul játszott. A fináléban „ősi riválisával” a svájci Roger Federerrel került szembe, akivel a 2009-es Ausztrál Open óta nem találkozott grand slam-döntőben. Federer a Garroson még nem tudta legyőzni Nadalt, most sem sikerült neki ez a bravúr. Egy másik viszont igen, mivel legyőzte azt a Novak Djokovicot, aki ebben a szezonban nem szenvedett még vereséget! Én kiváltképpen a férfi tornát követtem figyelemmel, ezért csak arról tudósítok. Fordulatos versenyen vagyunk túl, nézzük hogyan is történtek ezek az események…

A selejtezők után, május 22-én indult el a verseny. Mindjárt az első körben tapasztalhattunk meglepetéseket. A kiemeltek közül kiesett, Michael Llodra, Marin Cilic és Tomas Berdych is, valamint a korábban a világranglista második helyén is álló Tommy Haas is mindjárt az első körben búcsúzott. Közülük Berdych kiesése számított igazán nagy meglepetésnek, ugyanis a tavalyi wimbledoni döntős 2-0-ás set előnyről kapott ki végül öt játszmában a hazai Stephane Roberttől. Szintén érdekes volt még az első körben, hogy a világelső Rafael Nadal öt setre kényszerült John Isner ellen, de végül hozni tudta a mérkőzést. A krónikához az is hozzátartozik még, hogy Isner csak tiebreak-ben tudott setet nyerni Nadal ellen.

A második fordulóban szintén szépen hullottak a kiemeltek. Először az orosz Nikolay Davydenko hullott ki öt setben, majd a 24. kiemelt Sam Querrey is a kiesés sorsára jutott, ő Ivan Ljubicictől kapott ki három szoros játszmában. Őket követte aztán a 2006-os Ausztrál Open döntőse, Marcos Baghdatis, aki szintén kipottyant a második körben. A selejtezőből érkező Alejandro Falla a németek büszkeségét, Florian Mayert búcsúztatta, míg az élete formájában játszó, 8. kiemelt Jürgen Melzer is egy selejtezős versenyző, Lukás Rosol ellen hullott ki. A szebb napokat is látott Juan Ignacio Chela az utolsó kiemeltet, a dél-afrikai Kevin Andersont búcsúztatta.

A 3. körben az első figyelembe ötlő esemény Fernando Verdasco kiesése volt. A spanyol a korábban a világranglista harmadik helyét is elfoglaló, a kitűnő szerváiról ismert Ivan Ljubicic ellen szenvedett egy három settes vereséget, míg a 10. kiemelt Mardy Fish a franciák nagy kedvencétől, Gilles Simontól kapott ki. Szintén két kiemelt csapott össze a Dolgopolov – Troicki csatában, ahol a szerb fiú négy szoros szett után tudott győzni. Volt még egy igen érdekes párharc. Ugyanis Lukasz Kubot és Alejandro Falla összecsapásán két selejtezőből érkezett teniszező mérte össze a tudását, ami a torna ezen szakaszában nem túl gyakori. Falla továbbjutott és a selejtezőből a nyolcaddöntőbe menetelt. Novak Djokovic először veszített settet az idei Garroson. Az egy elrabolt játszma Juan Martín del Potro nevéhez fűződik. A 2009-es US Open győztes argentin fiú hosszú kihagyáson van túl, de akadtak bíztató jelek a játékában. A forduló legemlékezetesebb mérkőzését egyértelműen Jo-Wilfried Tsonga és Stanislas Wawrinka játszotta. Tsonga megnyerte az első két játszmát, és még a harmadikban is előnyben volt, Wawrinka mégis vissza tudott jönni és 0-2-ről meg tudta fordítani a hazai közönség előtt játszó Tsonga elleni meccsét.

A nyolcaddöntőben Nadal nem annyira simán, de nem is erőlködve lépett túl 3-0-val Ivan Ljubicicen. Az esélyesek közül mindenki magabiztosan hozta a mérkőzését. Federer Wawrinkát, Söderling Simont, Djokovic pedig Gasquet-et verte három játszmában. A Murray – Troicki meccshez hozzá tartozik, hogy a 4. kiemelt Andy Murray sérülése ellenére vállalta a mérkőzést, sőt még a meccset félbe is szakították, de így is győzni tudott a skót. Egy kis közjáték is megzavarta a találkozót, ugyanis az egyik labdaszedő fiúcska beszaladt az egyik labdamenet közbe (amit Troicki nyert volna meg), mert azt hitte, hogy már kiment a labda, így viszont a pontot meg kellett ismételni, de ez nem befolyásolta döntően a mérkőzést. A 4. forduló legizgalmasabb találkozóját Gael Monfils és David Ferrer játszotta. A kiemelési rangsor szerint Ferrer számított az esélyesnek, de csak nagyon kicsi volt a különbség a két versenyző között (a 7. játszott a 9.-el). Monfilsnak a találkozót egy sérülés és egy esőszünet is nehezítette, a francia végül mégis megnyerte a mérkőzést öt settben és ezzel bejutott a legjobb nyolc közé.

A negyeddöntőkben Nadal Söderling ellen, Federer pedig Monfils ellen győzött magabiztosan. Andy Murray egy nem kiemelt versenyzőt, Juan Ignacio Chelát kapta ellenfélül és hozta is a kötelezőt. Szintén nem kiemeltként jutott be a legjobb nyolcba, az olasz Fabio Fognini, ő viszont nem tudta lejátszani a mérkőzését sérülés miatt, így Djokovic játék nélkül jutott be a legjobb négy közé az elődöntőbe. Ez akár hasznos, de akár káros is lehetett a szerb klasszisnak. Az igaz, hogy így valamivel többet pihenhetett következő találkozója előtt, de lehet az a plusz mérkőzés hiányzott ahhoz, hogy formáját fenn tudja tartani.

Bizony az a mérkőzés hiányozhatott is, mivel az elődöntőben, a 2009-es bajnok Roger Federer legyőzte az eddig veretlen Novak Djokovicot. Persze nem lehet mindezt arra az egy mérkőzésre fogni. Inkább Federer hatalmas forma javulását hozhatjuk fel győzelme magyarázataként. Nagyon jól működtek a fonákjai a svájci teniszezőnek és a szervái is rendre ültek, míg Djokovicnak gondjai voltak az adogatásaival és röptézni sem nagyon tudott Federer ellen. Végül négy játszmában tudott győzni a svájci és így két év után jutott be ismét a döntőbe.
A másik elődöntőben a világelső Rafael Nadal és a rangsorban a 4. Andy Murray mérte össze tudását. A skót teniszező kezdetben jól tartotta magát, de Nadal salakjátékához nem tudott felnőni. A világelső végül simának annyira nem mondható, de magabiztos győzelmet aratott három settben. Ezzel ismét kialakult a Nadal – Federer álomdöntő, 2009 januárja után először.

A fináléra június 5-én, a center pályán, a Philippe Chatrier-én rendezték meg közel teltház előtt. Az első játszmában jobban játszott Federer, még az elején 3-0-ás game előnyben is volt. Vissza tudott azonban jönni Nadal. Federer 5-3-as vezetésénél, amikor Nadalnak a settben maradásért kellett adogatnia, ez pedig sikerült is a spanyolnak. Ezután jött aztán a break back, amivel Rafa Nadal visszavette az ellopott adogatójátékot és utána zsinórban két játékot megnyerve behúzta az első settet 7-5-el. A második játszma is igen szoros volt, végül rövidítésbe torkollott. Federer pedig hibázgatott, amit mallorcai ellenfele nem hagyott kihasználatlanul, így a második játszma is Nadalé lett, a spanyol ezzel 2-0-ás vezetés birtokában várhatta a harmadik settet. A harmadik játszma felemásra sikeredett. Nadal kétszer is break előnyben volt. Sokan azt hitték, hogy Federernek itt már vége. A svájci azonban nem adta fel és mindkétszer visszajött a meccsbe, majd végül ő vette el ellenfele adogatójátékát és meg is nyerte a harmadik játszmát. Ez bizony nagy fordulatot jelentett a mérkőzésen, éppen ezért volt meglepő, hogy a negyedik sett ilyen simára sikeredett. Federer kicsit összeroppant, nem igazán hitte el magáról, hogy ezt ő Nadal ellen 0-2-ről meg tudja fordítani. Rafa viszont hengerelt és meg sem állt a 6-1-es sett győzelemig. Ezzel 3-1-re (7-5, 7-6, 5-7, 6-1-re) megnyerte a 2011-es döntőt, hatodik Roland Garros győzelmét aratva egyben! Karrierje 10. grand slam trófeája is megvan a spanyolnak és sokan úgy gondolják, hogy még Roger Federer all-time rekordot jelentő 16 grand slam-e sem elérhetetlen, a még mindig csak 25 esztendős Nadalnak. Az mindenesetre biztos, hogy a torna során sorra fejlődött Nadal, mérkőzésről-mérkőzésre nyújtott egyre jobb játékot és ismét bebizonyította, hogy salakon nincs ellenfele!