Wilde Blog

Nagy médiafelhajtás mellett megtartották az All-Star gálát az amerikai profi-baseball ligában, az MLB-ben. Ez már 82. alkalom volt, hogy a két konferencia, a Nemzeti Liga és az Amerikai Liga legjobbjai egymásnak feszültek. A nagyszabású mérkőzést július 12-én rendezték meg, Phoenixben, a Chase Fielden. A rosterekbe nevezett játékosok számát illetően új rekord született a gálák történelmében, mivel idén összesen 84 játékost neveztek a mérkőzésre! Az ilyenkor szokásos Final Vote-ot, azaz az utolsó játékjogot illető szavazást, az AL-ből Paul Konerko nyerte meg, míg a Nemzeti konferenciából Shane Victorino kapott végül lehetőséget.

A kezdés helyi idő szerint este nyolc órára (közép-európai idő szerint hajnali kettő) volt meghirdetve, azonban a játékosok bemutatására csak jó húsz perccel ezután került sor. A mérkőzést, mint ahogy az azt megelőző Homer Run Derbyt is az egyik legnagyobb amerikai csatorna, a Fox közvetítette élő, egyenes adásban. A hazafutások versenyét egyébként a New York Yankees kiválósága, Robinson Canó nyerte meg. A két forduló alatt összesen 20 HR-t ütött, majd a döntőben eggyel tudott jobbnak bizonyulni Adrián Gonzáleznél.

A körítésre tehát nem lehetett panaszunk, bár ehhez Amerikában mindig is értettek. Egyébként a találkozón több híresség is tiszteletét tette, köztük a nagy Dodgers fan hírében álló Justin Timberlake, akivel egy interjút is készítettek. A himnuszt az American Idol című tehetségkutató műsor győztese énekelte (a hölgyemény nevét engedelmükkel nem jegyeztem meg)… Ezek után nagyjából fél három magasságában (magyar idő szerint) el is kezdődhetett a mérkőzés.

A találkozó nagyon jó hangulatban indult, az AL All-Star csapata kezdte a mérkőzést. Az első ütés azonban rögtön a 1st baseman – Fielderé lett, majd miután Cabrera és González is összeszedett egy strikeout-ot el is érkeztünk az első inning feléhez. Ezután a Nemzeti Liga legjobbjai következtek, az Angels dobója, Jered Weaver azonban felőrölte őket. Egyedül Matt Kemptől láthattunk egy értékelhető walk-base-t, de Fielder fly-out-jának köszönhetően az első játékrész végén maradt a 0-0. A második inning is hamar eltelt, egyedül talán Lance Berkman ütése marad emlékezetes, amiből össze tudott hozni egy single-t, később viszont bázislopás közben egy tag-out következtében őt is kiejtették. Közben változtattak az NL-nél, a Philly játékosa Cliff Lee érkezett dobni. Lee nem csak kék cipellője miatt maradhat emlékezetes, mivel egyik dobósorozatában 0-3-ról visszajött és végül strikeout-ot ért el! A másik oldalon a Mariners újonca, Michael Pineda is nagyon jól dobott, sem Rolen, sem Tulowitzki nem tudott túljárni az eszén…  Az első run-ra, azaz az első pontszerzésre egészen a negyedik játékrészig kellett várni, amikor is a Homer Run Derby ezüstérmese, Adrián González tudott egy hazafutást ütni, azonban ebből csak egy pontot szerzett csapata. Később Fielder hibájának, illetve Hamilton jó ütésének köszönhetően még láthattunk két single-t, be is jött Clippard, Cliff Lee helyére. Növelni azonban nem tudta előnyét az AL All-Stars! A negyedik inning második felében azonban Prince Fielder egy three-run home run-nal megfordította az állást és megszerezte a vezetést a National Leaguenek. Ez volt egyébként az első hazafutás amit Millwaukee játékos ütött az All-Star meccseken! Nagyon sokat cserélgettek a csapatok, (ebből is született egy rekord) az 5. játékrészben nem csak a dobók között volt csere, hanem az ütőknél is végrehajtottak egy változtatást. A játékrész végén Weeks tudott egy pontot szerezni még az inning vége előtt, így 4-1-re módosult az állás az NL-nek. A találkozón ezután már csak egyedül a Nemzeti Liga csapat tudott pontot szerezni. A hetedik játékrész hajrájában Pablo Sandoval ütése után Hunter Pence tudott célba érni a Home platere. Végül az utolsó inningnek csak a felét kellett lejátszani, mivel miután Micheal Young, Michael Cuddyer és Paul Konerko is kiesett már biztossá vált győzelmük. 5 – 1-re győzött a Nemzeti Liga All-Star csapata, úgy hogy Prince Fielder lett az MVP. Kiemelkedik még Brian Wilson játéka is, aki remek dobóteljesítménnyel járult hozzá csapata sikeréhez és az utolsó játékoknál is magabiztos volt…
Összegezve a gálát – az ilyen mérkőzéseknek általában a nézőkre gyakorolt vonzereje számít. Ezekkel a gálákkal ugyanis szeretnék megnyerni a közönséget baseball-nak. Azt kell, mondjam, hogy nem volt egy rossz találkozó és ilyen nagy játékosokat egy eresztésben ritkán lát az ember, de a „nézőcsalogató” faktor nem biztos, hogy igazán teljesült. Legalábbis a magam részéről csak ez alapján a mérkőzés alapján nem biztos, hogy rászoktam volna a baseballra, de mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a csodálatos játékot;)

Az All-Star break-nek tehát vége eldőlt, hogy a Nemzeti Liga nyert… A szezon azonban még korántsem ért véget, talán még csak most kezdődik! A továbbiakban erről kérdezem a Sportmajom-blog szerkesztőjét, Kun Zsoltot…

Rendben, első kérdésem lenne, hogy mi/ki volt számodra az eddigi szezon legnagyobb meglepetése, illetve csalódása?

A legnagyobb meglepetés természetesen a Pirates menetelése, ha külön játékost kell kiemelnem, akkor Jeff Karstens-t mondanám. Egészen elképesztően dobál a srác. Legnagyobb csalódásnak természetesen drága Mariners-em tudnám kiemelni, illetve az egészen rettenetes ütősor legnagyobb szégyenfoltját , az elképesztően túlfizetett Chone Figgins-t. Csalódás még a Rockies idei játéka, úgy gondoltam, hogy idén ők lehetnek a befutók az NL Westben.

Mi a véleményed az AL East-ről, ami tradicionálisan is a Liga „halálcsoportja” szokott lenni, az elmúlt évek, de akár a komplett baseball történelem tükrében is…?

Az év elején úgy gondoltam, hogy az Orioles talán fel tud nőni a feladathoz (csoportgyőzelem közelében lenni), de a megfelelő pitching még mindig hiányzik. Meglepő volt a Red Sox szörnyű kezdése, így az is, hogy azóta mennyire szárnyalnak. A Yankees idén szerintem visszatér a World Seriesbe (vagy csak jinxelek?), a Rays és a Blue Jays pedig egészen beleszürkült a ligába, habár mindkét csapatnak vannak sztárjai és észveszejtő villanásai.

A csoportból bővebben kitérve beszéljünk, egy kicsit a Red Sox-ról… ugyanis, az elmúlt hét év alatt két bajnoki címet szerző Boston elég rosszul kezdett. Április közepén még volt, hogy 2-10-es mérleggel álltak, aztán azonban nagyot fordult velük a világ, mivel májusban és júniusban is egyaránt 9 vereséget szenvedtek el, ebben a hónapban pedig még csak két alkalommal hagyták el vesztesen a pályát! A dobóteljesítményük és az ütési statisztikájuk is hatalmasat ugrott, de akkor minek volt betudható az a pocsék rajt?

A Red Sox tradicionálisan rosszul rajtoló csapat. Én a két sztár érkezésének, illetve az összeszokás hiányának könyveltem el a kezdeti bénázást, azóta Crawford és Gonzalez is fontos része a gépezetnek.

Még mindig maradva az AL East-nél – Mit szólsz a Yankeeshez? Ugye ők mindig esélyesként kezdik meg a szezont és idén sem okoztak szerintem csalódást eddigi teljesítményükkel. Nyolc játékosuk volt idén az All-Star gálára nevezve, Jeter-nek nemrég volt meg a 3000. base hit-je, és Alex Rodriguez is jól teljesít… Ők mire lehetnek idén képesek?

Már említettem, hogy a WS-be, illetve közelébe várom őket. Mivel nem a szívem kedvencei, így mindig kis tartózkodással beszélek róluk. Jeternek (mint Amerika legkedveltebb sportolójának) jelenlegi formájánál egy kicsit jobb évzárást kell produkálnia. A legfontosabb láncszem szerintem Curtis Granderson, aki ha épp nem támadásban sziporkázik, akkor a védelemben mutat be bravúrt – a liga egyik legjobb outfielderévé nőtte ki magát.

Maradva az Amerikai Ligánál. Te ugyebár Seattle drukker vagy, ezért ejtsünk néhány szót az AL Nyugatról is. Azért még itt van a tavalyi döntős, egyben most 10-0-ás sorozatban lévő Rangers, valamint a hatalmas ERA-val rendelkező Angels is… (Jered Weaver jelenleg második a dobók által kiérdemelt pontok átlagát képező statisztikában) Szerinted meddig lehet ezt a statisztikát fenntartani, esetleg beállíthatja-e Ed Walsh all-time rekordját?

Az a rekord szerintem megdönthetetlen, habár ahogy haladunk a baseball történetében, úgy kapunk évről-évre jobb pitcher statisztikákat – ékes példa a tavalyi perfect game-ek egész sora, illetve az, hogy jelenleg is 4 kezdő pitchernek van 1.00 alatt a WHIP-je. Persze Weavernek könnyű dolga van, mivel legalább négyszer játszhat a Mariners ellen…

Áttérve a National League-re – Mi lesz szerinted a Philadelphiával? Jelenleg a legjobb statisztikával állnak (58-35) és remek dobóformát mutatnak…

Papíron a Phillies-é mindenidők legjobb dobó rotációja. Nehéz is lenne ezzel a ténnyel, meg a kiváló ütőkkel rossz helyen állni. Nagyon meglepődnék, ha idén is lemaradnának a döntőről – nem lebecsülve az NL többi csapatát.

Illetve mit gondolsz a San Francisco Giants-ről? Az ezredforduló óta nem volt címvédés a profi ligában (mondjuk akkor a Yankees back-to-back-to-back champion volt:), idén van-e rá esély, hogy a Giants megvédi címét?

Meglepődnék. Aztán ki tudja, ha Cody Ross megint elfelejt bekamillázni, akkor a határ a csillagos ég… :)

Hagyjuk most már csapatokat, nézzük inkább a játékosokat. Szeretném tudni,  mi a véleményed Jose Reyesről, illetve Joey Vottoról, eddigi teljesítményüket értékelve… És persze korai még, de két tippet kérnék, hogy szerinted kik lesznek az MVP-k?

Reyes lassan már túl jó a Metsbe. Meglepő lenne, ha nem cserélnék el fiatal tehetségekre. Joey Votto? Miért nem Pujolsról kérdezel? A tavalyi évéhez képest gyengébb szezont mutat (legalább is a power számok tekintetében).  Adrian Gonzalez a fő MVP-jelöltem, az NL-ből meg mehet Reyes/Pujols.

Végül, de nem utolsó sorban egy elcsépelt kérdés és igazából sok értelme még nincs ilyet kérdezni a szezon felénél, de ki lesz a bajnok? Mondj egy csapatot és aztán majd októberben meglátjuk…:)

Yankees. Vagy Phillies. Titkos favoritom a Brewers.

Köszönöm a közreműködést a Sportmajom-blog és az NBA1.hu szerkesztőjének, Kun Zsoltnak!!!